 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
| |
 |
A SZUGGESZTIÓRÓL
A szavak ereje
Ewin az égett betegek kezelésekor a „hűvös és kellemes”
szuggesztív „üzenet” hatásaként képes arra, hogy megelőzze
a mély szövetrétegek lelökődését, a gyulladást és az ödémát.
Evans arról számol be, hogy egy 12 perces szuggesztiós
szöveget tartalmazó kazetta lejátszása műtét alatt az altatott
(!) betegeknél a gyógyszerigény és a kórházban töltött idő
szempontjából olyan előnyös hatású, hogy azzal (1989-es
árakon számolva) évi 12 millió font költségmegtakarítás
lenne elérhető Angliában csak a szóban forgó műtétekre
vonatkozóan.
Dünzl adatai szerint, ha a mentőápolók a mentés
megkezdésekor egy kb. 1 percig tartó szuggesztív szöveget
mondanak a sérültnek, nyugodt hangon, lehetőleg
közvetlenül a páciens fülébe (akár eszméletlen páciens
esetén is), a kontrollcsoporthoz képest a kórházba szállítás
közben magasabb túlélési arány jelentkezik, valamint
mindez rövidebb kórházi tartózkodást és gyorsabb
gyógyulást hoz.
Cheek kifejti, hogy ha legalább egy ember van, aki továbbra
is élőnek tekintve beszél, kommunikál a (kómás) beteggel,
megnöveli annak életesélyeit.
Gruzelier kutatásai azt mutatják, hogy az immunrendszer jó
működésére vonatkozó szuggesztiók mérhető szinten
hatnak az immunfolyamatokra, és mindez valóban ahhoz
vezet, hogy a kísérleti csoportnál az influenza-időszakban
többen maradtak egészségesek, illetve jobban gyógyulnak a
vírusfertőzésből a betegcsoport tagjai (mint az ilyen
szuggesztiókat nem használó kontrollcsoportok).
Ha a szavaknak ilyen ereje van, miért nem használjuk őket
ügyesebben? Miért nem egészítjük ki a szomatikus
megközelítésű orvoslást ezzel a lehetőséggel a gyógyítás
mennél több területén?
A SASOK képzés azoknak szól, akik szeretnék közelebbről
megérteni, hogyan is lehet ilyen hatása a puszta szavaknak,
vagyis akik szeretnének elsajátítani a szuggesztív
kommunikáció alkalmazásának legfontosabb technikáit.
Mi is az, hogy „szuggesztió”?
Szuggesztiónak tekinthető tehát bármiféle "üzenet", a
legtágabb értelemben, a tényleges szavaktól a kérdéseken át
a tárgyi környezetig, bármi, ami hat. A megszólítások: pl.
"na kedveském, mutassa a popsiját", támogató vagy bíztató
szavak: pl. "légy erős", sőt a diagnózisok közlési formája:
"lényegében semmi különös gond nincs" - e
megnyilvánulások mind-mind szuggesztív erővel bírnak.
Weitzenhoffer (1989) meghatározása szerint a “szuggesztió
egy olyan kommunikáció, amely olyan önkéntelen választ
vált ki, amely válasz a kommunikáció gondolati tartalmát
jeleníti meg” (p. 321). A kommunikáció körébe sorolja a
közvetlen verbális megnyilvánulások mellett az
eseményeket valamint a helyzeteket is, tehát ezeknek is
lehet (van) szuggesztív erejük, bizonyos gondolati
tartalmakat takarnak, közvetítenek.
A szuggesztiós hatás lényege az, hogy a közlésre a befogadó
nem engedelmességből, nem mint parancsra reagál, nem is
mint kérést teljesíti, hanem egyszerűen "önkéntelenül"
befogadja a kommunikáció lényegi tartalmát, amely hat rá
(Bowers, 1981, Weitzenhoffer, 1980).
Weitzenhoffer (1989) a szuggesztió kritériumainak a
következőket tartja:
(1) személyek közötti kommunikáció hatásaként,
(2) egy automatizmus lép fel (ld. alább),
(3) és a kommunikáció fő tartalma (gondolata) tükröződik
és aktualizálódik a reakcióban.
Az "automatizmus" azt jelenti, hogy a válasz vagy
(1) "önkéntelen", olyan értelemben, hogy nem is lehetne
tudatos kontrollal végrehajtani, vagy
(2) nem-szándékos, tehát bár a válasz általában akaratlagos
kontroll alatt áll, az adott helyzetben nem tudatosan
kezdeményezett vagy kontrollált.
Fontos tehát, hogy a szuggesztiók nem utasítások, nem
kérések, hanem egyszerű kijelentések vagy gondolatok,
amelyeket kisebb-nagyobb fokú szándékossággal a
másikhoz intézünk. Következésképp a hatás önkéntelenül,
automatikusan ébred a befogadóban, nem engedelmesség
vagy tudatos elhatározás után.
A szuggesztiókra való érzékenységben nagy egyéni
eltérések vannak, de mindenki fogékony valamelyest a
szuggesztiókra, és általánosan igaz az is, hogy bizonyos
helyzetekben MINDENKINÉL megnő a szuggesztiókra való
fogékonyság, vagyis a szuggesztibilitás:
a. módosult tudatállapotban
b. a félelem, kiszolgáltatottság, fokozott érzelmi
igénybevétel esetén
c. amikor a megszokott vonatkoztatási keretekre nem
támaszkodhat valaki, mert annyira szokatlan, újszerű
számára a helyzet.
Mindezek a fogékonyság-növelő körülmények fennállnak a
terhesség, de még inkább a szülés esetén, a legtöbb betegnél
a kezelése során, mennél “komolyabb” a kezelés - a beteg
szubjektív mércéje alapján - annál inkább.
A szavak ereje
Ewin az égett betegek kezelésekor a „hűvös és kellemes”
szuggesztív „üzenet” hatásaként képes arra, hogy megelőzze
a mély szövetrétegek lelökődését, a gyulladást és az ödémát.
Evans arról számol be, hogy egy 12 perces szuggesztiós
szöveget tartalmazó kazetta lejátszása műtét alatt az altatott
(!) betegeknél a gyógyszerigény és a kórházban töltött idő
szempontjából olyan előnyös hatású, hogy azzal (1989-es
árakon számolva) évi 12 millió font költségmegtakarítás
lenne elérhető Angliában csak a szóban forgó műtétekre
vonatkozóan.
Dünzl adatai szerint, ha a mentőápolók a mentés
megkezdésekor egy kb. 1 percig tartó szuggesztív szöveget
mondanak a sérültnek, nyugodt hangon, lehetőleg
közvetlenül a páciens fülébe (akár eszméletlen páciens
esetén is), a kontrollcsoporthoz képest a kórházba szállítás
közben magasabb túlélési arány jelentkezik, valamint
mindez rövidebb kórházi tartózkodást és gyorsabb
gyógyulást hoz.
Cheek kifejti, hogy ha legalább egy ember van, aki továbbra
is élőnek tekintve beszél, kommunikál a (kómás) beteggel,
megnöveli annak életesélyeit.
Gruzelier kutatásai azt mutatják, hogy az immunrendszer jó
működésére vonatkozó szuggesztiók mérhető szinten
hatnak az immunfolyamatokra, és mindez valóban ahhoz
vezet, hogy a kísérleti csoportnál az influenza-időszakban
többen maradtak egészségesek, illetve jobban gyógyulnak a
vírusfertőzésből a betegcsoport tagjai (mint az ilyen
szuggesztiókat nem használó kontrollcsoportok).
Ha a szavaknak ilyen ereje van, miért nem használjuk őket
ügyesebben? Miért nem egészítjük ki a szomatikus
megközelítésű orvoslást ezzel a lehetőséggel a gyógyítás
mennél több területén?
A SASOK képzés azoknak szól, akik szeretnék közelebbről
megérteni, hogyan is lehet ilyen hatása a puszta szavaknak,
vagyis akik szeretnének elsajátítani a szuggesztív
kommunikáció alkalmazásának legfontosabb technikáit.
Mi is az, hogy „szuggesztió”?
Szuggesztiónak tekinthető tehát bármiféle "üzenet", a
legtágabb értelemben, a tényleges szavaktól a kérdéseken át
a tárgyi környezetig, bármi, ami hat. A megszólítások: pl.
"na kedveském, mutassa a popsiját", támogató vagy bíztató
szavak: pl. "légy erős", sőt a diagnózisok közlési formája:
"lényegében semmi különös gond nincs" - e
megnyilvánulások mind-mind szuggesztív erővel bírnak.
Weitzenhoffer (1989) meghatározása szerint a “szuggesztió
egy olyan kommunikáció, amely olyan önkéntelen választ
vált ki, amely válasz a kommunikáció gondolati tartalmát
jeleníti meg” (p. 321). A kommunikáció körébe sorolja a
közvetlen verbális megnyilvánulások mellett az
eseményeket valamint a helyzeteket is, tehát ezeknek is
lehet (van) szuggesztív erejük, bizonyos gondolati
tartalmakat takarnak, közvetítenek.
A szuggesztiós hatás lényege az, hogy a közlésre a befogadó
nem engedelmességből, nem mint parancsra reagál, nem is
mint kérést teljesíti, hanem egyszerűen "önkéntelenül"
befogadja a kommunikáció lényegi tartalmát, amely hat rá
(Bowers, 1981, Weitzenhoffer, 1980).
Weitzenhoffer (1989) a szuggesztió kritériumainak a
következőket tartja:
(1) személyek közötti kommunikáció hatásaként,
(2) egy automatizmus lép fel (ld. alább),
(3) és a kommunikáció fő tartalma (gondolata) tükröződik
és aktualizálódik a reakcióban.
Az "automatizmus" azt jelenti, hogy a válasz vagy
(1) "önkéntelen", olyan értelemben, hogy nem is lehetne
tudatos kontrollal végrehajtani, vagy
(2) nem-szándékos, tehát bár a válasz általában akaratlagos
kontroll alatt áll, az adott helyzetben nem tudatosan
kezdeményezett vagy kontrollált.
Fontos tehát, hogy a szuggesztiók nem utasítások, nem
kérések, hanem egyszerű kijelentések vagy gondolatok,
amelyeket kisebb-nagyobb fokú szándékossággal a
másikhoz intézünk. Következésképp a hatás önkéntelenül,
automatikusan ébred a befogadóban, nem engedelmesség
vagy tudatos elhatározás után.
A szuggesztiókra való érzékenységben nagy egyéni
eltérések vannak, de mindenki fogékony valamelyest a
szuggesztiókra, és általánosan igaz az is, hogy bizonyos
helyzetekben MINDENKINÉL megnő a szuggesztiókra való
fogékonyság, vagyis a szuggesztibilitás:
a. módosult tudatállapotban
b. a félelem, kiszolgáltatottság, fokozott érzelmi
igénybevétel esetén
c. amikor a megszokott vonatkoztatási keretekre nem
támaszkodhat valaki, mert annyira szokatlan, újszerű
számára a helyzet.
Mindezek a fogékonyság-növelő körülmények fennállnak a
terhesség, de még inkább a szülés esetén, a legtöbb betegnél
a kezelése során, mennél “komolyabb” a kezelés - a beteg
szubjektív mércéje alapján - annál inkább.